Fenzo

megint kiürültem

Még egy jó darabig nem lesz itt semmi. Ellenben az alant húzódó csíkban, egyre másra jelennek meg az új videók. Egyed.

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Oh, visszasírom a tavaly ilyenkor megénekelt áldott seggfájást. Az most nincs, mivel egész télen hajtottam a szekeret és ennek egyenes következményeként, most vakarhatom róla a zsíros-sós dzsuvát. A lánc egy merő rozsda az ipari sóval ízesített havas latyaktól. Az első váltó szinte elkövesedett. A fogaskerekekről ujjnyi vastag fekete miazmát piszkáltam le. Már három körmöm húsig szakadt és persze mivel hülye vagyok, nem váltottam munkaruhát így fekete zsírtól csillog kedvenc kordgatyám térde. De már látom, hogy szenvedésem nem hiábavaló. Csillog a trek, csomagtartótól teleszkópig.

 

 

Sorstársaim részére egy ésszerű javaslat:

Vidd a bringát a legközelebbi szervizbe, gányoljon vele a szakember tizenkétezer jó magyar forintért.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Beleolvastam arszák blogjába és hát örülök is meg nem is. Nagyszerű hogy az internetnek hála bekukkanthatunk egy "bűntény" kulisszái mögé - mert ugye bűneset nem történt, csak gondolatbűnözés mint az 1984-ben. Ettől az egész egy kicsit valóságosabb lesz. El tudom képzelni, hogy ezt később tanulmányi segédanyagként használják fel bizonyos kriminálpszichológia előadásokon. Kimondhatatlanul örülök, hogy az én időmben nem volt ennyire fejlett a blog kultúra. Biztos vagyok benne, hogy az ávós kabátba bújt kis hitlerjugendnek is lett volna egy két keresetlen gondolata, amit keserűségében megoszt a közönyös internetezőkkel és amit valaki valahol túl komolyan vesz, aztán a követező pillanatban kommandósok törik rá a félig üvegezett ajtót ami mögött kis barátunk épp csendben körmöli a házit. Bilincsbe verve hurcolják el, majd egy szakértő csoport házkutatást tart, minek során lőfegyvert nem, de egy csinosan berendezett sátánista oltárt találnak, meg ördögi festményeket a tapétán, amit a meg nem értett lélek magányában firkálgatott a falra. Ha mindez nem lenne elég, az ügybuzgó rendőrök kikérdezik a családtagokat, a barátokat, a tanárokat és mindtől nagyjából egyforma képet kapnak a csendes, visszahúzódó, kissé mogorva fiúról, aki amúgy a légynek sem ártana, de igen, most hogy mondják el tudnánk róla képzelni, hogy fegyvert ragad és addig öli az iskolatársait, amíg ki nem fogy a tár.

Még jó, hogy időben észrevették és senkinek nem tudott ártani a kis rohadék. Kár hogy még kiskorú és nem dughatják börtönbe, de az elmeállapotát elnézve, talán jobb is lesz neki egy mentálhigiénés központban, ahol elektrosokkal térítik jobb belátásra.

Micsoda szép kép!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Naphosszat ül egy kényelmes fotelben a kandallóval szemben. Az áldozatokat már oda készítette maga mellé a boncasztalra. Most kiválaszt közülük egy kövérebb egyedet és szakértő szemmel megtervezi az élvenyúzás minden részletét. Már több ezerszer csinálta, a mozdulatok gépiessé váltak, nincs bennük semmi szenvedély, semmi élvezet. Ez csak napi rutin. Néha késével csíkokat hasít a bőrbe, hogy a vonalvezetés mentén könnyebben feltéphesse, de van hogy csak puszta kézzel csinálja. Egy helyen felszakítja a bőrt és aláváj borotva éles körmével. Mutató és hüvelykujja közé csippenti a leffegő részt és megpróbálja úgy lehúzni a húsról, hogy egyben maradjon, sehol se szakadjon el. A fiataloknak ruganyosabb bőre van, jobban szereti velük csinálni, az ízük is frissebb. Az öregeké már megereszkedett, ráncos és vékony. Könnyebben elszakad. Mikor végzett megcsodálja művét. Teljesen csupasz, pont így szereti. A lehámozott héjat a kandalló párkányára teregeti, imádja a száradó narancsbőr illatát. Leválaszt egy gerezdet az egészről és precízen a nyelvére helyezi. Tűhegyes fogait a megcsonkolt húsdarabba mélyesztve, kéjes extázis borzongatja meg tetőtől talpig, nem törődik a megkínzott narancs jajveszékelésével. A többiek a tálban rettegve figyelik a jelenetet. Tisztában vannak vele, hogy mára megúszták, bár előfordult, hogy a tortűr este is megkívánta a friss narancs ízét.

Illusztráció

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kedves olvasó!

Írásbeli felmentést kapsz a hosszú és unalmas fejtegetés elolvasása alól. Pörgess a poszt végére, a vastag betűs részhez és ha tudsz, segíts! Kösz!

A kilencvenes évek közepe táján felfedeztük a magyar kalózrádiókban rejlő lehetőségeket. Konkrétan egy ilyenről tudok, a Tilosról, akik abszolút illegalitásban sugározták a legmodernebb zenéket, underground dj-ék pörgettek éjszakákon át lemezeket az éterben se eleje se vége mixeket prezentálva. A történelemi áttekintés megtalálható náluk, nem teszek úgy mintha alapos kutató munkát végeztem volna, miközben a nagyját csak át kopipésztelném ide.

 

Elolvasom »

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Lennék most ott.

De én mégis inkább itt vagyok:

 

Elolvasom »

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

A kattintás után egy újabb tizennyolc karikás történetet olvashattok fantáziám sötétebb bugyraiból, aki nem bírja az ilyet az inkább várja meg a következő sztorit, minthogy ez alapján vonjon le rólam téves következtetést. Komolyan mondom.

Elolvasom »

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Egy hónapja figyeltem fel először a falból kiszűrődő érdekes zajokra. Legalább száz éves bérházról lévén szó, nincs ebben semmi különös, valószínűleg csótányok, netán kisebb testű rágcsálók, jobb esetben. A hangok mindig hajnali fél három és öt között a legaktívabbak. Mostanában rákaptam az éjjeli csetelésre, társkereső oldalakon barangolok és tinilánynak adom ki magam, ez az utolsó megmaradt hobbim, mióta munkanélküli vagyok. A segély pont elég egy közepes sebességű internet előfizetésre és kutyakajára amit megosztok a végsőkig hűséges társammal, egy aranyszőrű labradorebbel. Négylábú pajtim is reagál a zajokra, nappal bekéredzkedik a szobába, végigszimatolja a falat és egy ponton kaparni kezdi. Először elhessegettem onnan, mert elég sok koszt termelt e mulatságos kis mutatvány, de egy ideje már leszarom a dolgot, csinálja csak. Kaparászás után átiramodik a fal másik oldalára, a fürdőszobába és ott szimatolgat és morogja munkafelületének túloldalát.

Éjjeli kutyasétáltatásról hazaérve, a következő látvány fogad bennünket: Nagyjából 10 centi magas, csupasz emberek kis csoportja, a szoba közepén tábortüzet gyújtottak, fölötte nyárson megtermett svábbogarat forgatnak, néhányan dobokat vernek, mások táncolnak, páran ismerős illatú füstöt eregetnek pipából. Kutyám se volt rest, rögtön közéjük rontott, felkapott egy hímet és hevesen meglóbálta. Szegénynek esélye sem volt, azonnal eltört a gerince. De ez az ebet nem zavarta, játékosan feldobta a kis lény tetemét, majd elkapta, ahogy a labdát is szokta. Lenézett a maradék apró népre, fogai közül kilógtak a halott miniember végtagjai, mintha azt fontolgatná, melyiket válassza következőnek. Erre a többi hím fogpiszkálónyi lándzsákat ragadott, a nőstények pedig szétfutottak a szélrózsa minden irányába és apró réseken keresztül tűntek el a falba. A hímek fenyegetőn rázták röhejes kis fegyvereiket és vékony hangon kiáltoztak, hátha sikerül elűzniük a fenevadat. Én a háttérbe húzódva hagytam, hogy a kutya kiélhesse vadászösztönét, csak azt sajnálom, hogy elfelejtettem bekapcsolni a webkamerát hogy rögzítsem ezt a nem mindennapi közjátékot. A "csata" villámgyorsan lezajlott, bár a kutya részéről nyilván csak játék volt. Közéjük trappolt, három miniharcost eltiporva, kettőt behabzsolt a pofájába és vidáman szaladt egy kört a lakásban. Mire visszaért, a megmaradt kis lények rájöttek vert helyzetükre és elesett bajtársaikat magukkal vonszolva eltakarodtak a falba, csak a füstölgő svábbogarat hagyták maguk után bizonyítékul, hogy ott jártak. Most azt rágcsálom.

Mondanom se kell, hogy a zajok a falban megszűntek.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Nincs kedvem írni, mert éhes vagyok. Nincs kedvem írni, mert fáradt vagyok. Nincs kedvem írni, mert este van. Nincs kedvem írni, mert hideg van. Nincs kedvem írni, mert hosszú a hajam. Nincs kedvem írni, mert viszket a hátam. Nincs kedvem írni, mert unom az írást. Nincs kedvem írni, mert egy épkézláb ötletem sincs. Nincs kedvem írni, mert valaki már megírta előttem. Nincs kedvem írni, mert senki sem kíváncsi rá. Nincs kedvem írni, mert túlkínálat van az ilyen eszement irományokból, mint az enyém. Mert leszakadt a cipőm talpa. Mert kilyukadt a kedvenc nadrágom. Nincs kedvem írni, mert az előbb kalapáccsal vertem rá a bal hüvelyk ujjamra, miközben hólapátot készítettem, maradék laminált padlólapból és gereblye nyélből, mert az önkormányzat rám küldte a Közterület fenntartónak nevezett, szerencsétlen kutyasétáltatókat abuzáló pénzéhes fattyait, hogy takarítsam el a havat a portám elől, mert különben. Mert különben mi? Mert különben megbaszunk többtízezres pénzbírságra kisapám. Ne hősködjé'! Teee! Aztán persze két lapátolás után darabjaira hullott az eszköz, tervezhettem újra. Most legalább tiszta és ha valaki pont az ablakom előtt botlik meg a saját lábában és töri ki emiatt a nyakát, én majd mondhatom, hogy barátom, én eltakarítottam a havat, nem azon csúsztál el. Darwin a hibás, a teremtés zsákutcája vagy, te semmirekellő két ballábas nyomorék. Meg mert a szomszéd kozmetikusnak az irodámra fáj a foga. Mivel a klientúrájában fellelhető pár vezető beosztású önkormányzati tisztviselő és mert miközben tetvetlenítik őket és a karácsonyi pulykától felpüffedt, zsíros pattanásaikat kezelik, elejtenek egy-két ilyen megjegyzést: lehetne nálunk masszázsszalon, hatalmas kigyúrt, a magyart alig beszélő, török bevándorló szakemberekkel, tudod, Klárika. Nem néznéd meg, a szomszéd kurafiknak nincs e valami vaj a fülük mögött? Dehogynem Özséb, ez kitűnő ötlet, túrjuk ki innen őket, úgyis van itt annyi ingatlanos, fel se tűnik ha kettővel kevesebb lesz. Persze ez csak fikció. Rendkívüli bérlemény ellenőrzés, azt az ablakot ki engedélyezte? Nézzük meg fizetik-e ezek a közüzemi számlákat rendesen. De hát az utcafrontot nem festhetitek ám akármilyen színűre, passzolnia kell a szomszéd színeihez. Nem, egy nagy büdös lófaszt, azt tehettek ki, nem vitrint, mit képzeltek magatokról, kis pondrók? Micsoda!!? A karácsonyi pofaviziten nem mosolyogtál elég szélesen és még a keresztnevemet is összetévesztetted! Klári bazmeg, nem Karolin! Felemeljük a bérleti díjat, mert megtehetjük. Infláció, adóemelés, gázáremelés, drágább a kenyér, drágább az üzemanyag. Mert hidat építünk, mert metrót építünk, mert minden bringás dögöljön meg, miattuk nem tudok parkolni a harmadik bömösömmel  belvárosban. Mikor lesz már euro, gyurcsánytakarodj, narancsot a népnek, nem kapok levegőt! Nincs kedvem tördelni, így marad.

Üdvözlöm az RSS-feedeseket.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Az önismétléstől megcsömörlött bloggerzseni, a reménybeli nyereménytől fellelkesülve, újból klaviatúrát ragad.

Légszomjtól fuldokolva rakom egyik lábamat a másik elé, próbálok feljutni a következő lépcsőfordulóra mielőtt a vádlim felrobban a megterheléstől, vagy a tüdőm összeomlik. Az izomláz mértékéből ítélve bőven túl vagyok a 10. emeleten és a környezet sem tipikus pesti panelházra hajaz. Az egész lépcsőházban fenyegető félhomály uralkodik, ablak pedig sajnálatos módon nincs, amin kitekintve behatárolhatnám hol vagyok, vagy legalább a napszakot megállapíthatnám. Egyetlen dolog biztos, a sürgető késztetés, hogy felérjek a tetőre. Felvonszolom magamat a lépcsősor tetejére, ahol engedélyezek magamnak pár másodpercnyi pihenőt. Cigarettára gyújtok, pár slukk csak gyógyír üvöltő tüdőmnek, addig is körülnézek az emeleten. Jellegtelen ajtók, rajtuk számok, mögöttük a hétköznapi szürke élettől zombikká fásult polgárok várják, hogy jelentősebb esemény nélkül teljen el ez a nap is. Macska rohan lefelé, meglát és inkább behúzódik egy sötétebb árnyékba, onnan próbál szuggerálni, hogy ne foglalkozzak vele, álljak szépen fel és tegyem a dolgom mintha ő itt se lenne. Föntről hisztérikus hang szólít egy bizonyos cillimiculit, már a lépéseit is hallani, közben összeszedtem magamat eléggé ahhoz, hogy folytassam fölfelé az utat. Az egyik ajtó mögül zajokat hallani, valaki egy hihetetlenül hatékony mosószerről magyaráz. Ez a hang felerősödik, mindent kitölt és már semmi másra nem tudok figyelni, mint az átható erejű fehérítő szerről folytatott idétlen párbeszédre. Aztán kinyitom a szemem. Álmosan pislogok a tévére. Átkozott reklámok, amik mindig hangosabbak, mint az azokat összekötő műsorok.

 

Elolvasom »

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Most jelentették a gépházból, újabb reactor szivárgást észleltek. Bezony, jönnek és mivel a nyáron hozzátok hasonló puhapöcs voltam és kihagytam az Ozora fesztivált, most kötelező jellegű programnak ítélem. 

A linkfóbiásoknak: 

09.12.14.-én (hétfő) Juno Reactor, európán átívelő Heaven and Hell turnéja keretében, tiszteletét teszi kishazánkban, Budapesten a Petőfi csarnokban. A belépő ára nagyon barátságos, mindössze 6500HUF elővételben és 6900 a helyszínen de én nem bízom a véletlenre, hátha van több mint tizenkét ember az országban akiknek mond valamit az a név hogy Ben Watkins.

Több szempontból is érdekesnek ígérkezik ez a show. Azt tudjuk, hogy a Reactort látni kell, viszont a turnén a szlovén Laibach-al közösen koncerteznek, ami enyhén szólva fura párosítás. Juno Reactor már régen kinőtte a kezdeti trance nevű gyerekbetegséget, albumról albumra folyamatosan változik, ha úgy tetszik, fejlődik. Legutolsó lemezükön, a Gods & Monsters-en a világ négy sarkából verbuvált vendégzenészek segítségével hoztak össze egy jó órára elég bekategorizálhatatlan muzsikát, sokkal több hangszerrel mint az előző lemezeken együttvéve, de még így is messze vannak attól amit a Laibach művel. Kicsit utána olvasgattam, kértem pár lemezt a szlovén rokonoktól, mára meg is érkeztek és belehallgatva tulajdonképpen valahol mélyen érzem a kapcsolatot a két teljesen különböző zenekar között. Elsőre, random kiválasztott számokba belehallgatva valami indusztriál metál bandának tűnnek, torokhangon, néha németül szavaló énekessel - vájt fülűeknek eszükbe fog jutni róla a Rammstein nevű német boyband, már csak azért is mert ideírtam. Azonban a diszkográfiát végignyálazva, előbb-utóbb rátalálunk a Krst Pod Triglavom - Baptism című albumra ami a discogs.com fogalmai szerint Modern Classical, Industrial, Experimental, de véleményem szerint ez színtiszta dark ambient 1988-ból és ezzel már meg is találtuk a kapcsolódási pontot.

„Laibach and Juno Reactor first met in 1994 at the legendary 429 Harrow Road, London, where the Mute Records (hoppá, Barry Adamson is itt kezdte) record label was based until very recently. Juno Reactor, then recording for Nova Mute, accepted the invitation by Laibach to remix a version of Final Countdown for their single. Two years later, Laibach included on their album Jesus Christ Superstars their own remake of Juno Reactor's track God is God, the original version of which appered on the Bible of Dreams album in 1997.”

Ha jobban bele akartok bonyolódni akkor inkább a Wat című albumukat ajánlom, mai fülnek valamivel kellemesebb élmény a fentebb említettnél. De még mindig messze van a könnyen fogyasztható zene kategóriától.

Az említett dalok megtalálhatók azinterneten minimális guglizással, érdemes megkeresni és érdemes lesz az eseményre eljönni.

Tovább mögött kedvcsináló videó, ami ugyanannyira kedvtelenítő videó is lehet.

Elolvasom »

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Én egy boldog nyolc éves kisfiú vagyok, nemszeretem a sulit, de azért bejárok, mert anyu azt mondja muszáj. De ma nem kell, mert vasárnap van és anyuval lemegyünk a játszótérre labdázni. Minden szempontból átlagos kissrác vagyok, szeretem a focit, utálom a lányokat, kedvencem a fasírt de a spenóttól kiver a hideg veríték. Ja, ezt még nem mondtam senkinek, de félek a kutyáktól. Anyuék már hetek óta rettegésben tartanak, hogy vesznek nekem egy kisebb kutyát, valami aranyos szőrös kis jószágot, amitől majd elmúlik a fóbiám, de remélem elfelejtik, mert egy nyolcéves élete enélkül is egy merő stressz. A nap csodásan süt és alig vannak lenn a játszón, úgyhogy csak mi vagyunk ott anyu meg én. És labdázunk. Van itt egy kutyafuttató, de szerencsére el van kerítve három méter magas ráccsal, tehát a rémes dögök nem tudnak kijönni. Most is van benn egy kutya, aranyszínű állat, fel alá rohangászik, a gazdája meg valami magas fiú valami frak-os pólóban, a rácson kívülről dobál be neki labdát. Mekkora hülyemár, mért nem megy be a kutyához, de legalább a kutya nem tud kijönni hozzá. Még csak az kéne. Jajj, a labdám közel gurult a rácshoz, szaladok gyorsan nehogy a kutya kinyúljon érte a pofájával és megkaparintsa, akkor soha többé nem tudnék hozzáérni. Fújj, a kutyák nyálasak, szőrösek és sok foguk van és milyen félelmetesek már. De hé! Ez a kutya kiugrott a rácson egy helyen, ahol hiányzik egy vasrúd. Ez nem ér. Menekülök! Ordítok! Mamiiiiiiiíííííí!!!!! Futok ahogy csak bírok!! Bőgök, a könnyem összefolyik a taknyommal, ami összefolyik a nyálammal. Hála az égnek odaérek mamihoz és elrejtőzök óriási keblei közt. Így már semmi bajom se lehet, a kutya nem árthat maminak. Odajön a fiú a frakos pólóban és mond valamit maminak aztán elballag a szörnyű sárga kutyájával. Remélem az összes kutya megdöglik, főleg a sárgák!!

 

Elolvasom »

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

A tükör előtt gyakorlom, borotválkozás közben. Reggel felkelek és ez az első szavam. Este ezt zsolozsmázva ringatom magam álomba. Órákon át hajtogatom: Irreleváns, irreleváns, releváns, irreleváns, irreleváns, ir-releváns, IRRELEVÁNS!!! Mégis, ha élőszóban kerül elő, a nyelvem beletörik és én egy köhintéssel álcázott hümmentéssel próbálom leplezni, hogy bármit is mondtam volna. De már késő, az ügyfél sarkon fordul és becsapja maga mögött az ajtót, én meg mehetek vissza krumplit sütni, mert a 18 éves Peti, az üzletvezető, megelégelte a töketlenkedésemet a pénztárnál.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kritériumot akartam mondani, de helyette majdnem klitoriszt mondtam, ezért inkább kussban maradtam és próbáltam kiverni a muffot a fejemből, hogy a tárgyalásra koncentrálhassak végre.

Példamondat:
Ez a lakás tökéletesen megfelel az önök által támasztott klitorisznak.

 

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Most olvastam a thisisonehotnews.com/superawsomeinfos/bitsandpieces-en és komolyan nem értem, illetve remélem csak álhír. Élőszereplős South Park mozifilmet forgatnak! A fiúkat megszemélyesítő színészek neve még nem ismert, de Mr/Mrs Garrisont Robin Williams fogja alakítani, a Sátán szerepére Dwayne Johnson-t szemelték ki, a rendező pedig a Hupikék törpikéket is filmre vivő Raja Gosnell lesz. Igazán parádés filmográfiája van neki, érdemes egy pillantást vetni rá. Ő valósította meg sokunk rémálmát, a harmadik Reszkessetek betörőket, amiből egy is sok volt.

Túl sokat nem várok ettől a feldolgozástól, illetve egyet mindenképp: Szar lesz! Hollywoodban nem sok jó bukkan föl a híg fosból, gondolok itt a mániákus feldolgozás gyárosok keze alól kikerülő minősíthetetlen szemétkupacokra. A legaktuálisabb ezek közül a G.I. Joe megfilmesítése, ami működött két dimenzióban az nem biztos hogy jó lesz élő emberekkel előadva. Ugyanez igaz a Transformersre is, ami egy merő látványorgia, de közben elfelejtik, hogy nem árt egy kevés pénzt áldozni a forgatókönyvre is, nem kéne az egészet a CGI-ra ellőni. Van még egy kiváló példám és ezzel mattot adok. Aeon Flux neve sokak számára üresen cseng, de van egy szűk kör, akik még emlékszenek anno az MTV-n (music television) leadott pár perces animációs sorozatra, amiben a minden természeti szabályokat meghágóan hajlékony hölgyemény, egy különös utópisztikus világban próbálta aláásni a rendszert, más szóval terrorista volt. Keress rá, príma műsor. Ebből csinált Hw egy minősíthetetlen másfélórás tucatscifit, ami lehet hogy bejött a népnek, mivel fogalmuk se volt az eredetéről.

Elolvasom »

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Mivel ez az 50. és ez bizony egy szép kerek szám, legyen itt valami szokatlan, mind tőlem, mind Fenzotól, mind a magától a fenzoságtól. Külön kérésre nem csinálok ilyet többet.

Drága olvasó fogadd szeretettel:

 

 

Kikészít a poros levegő,
Parlagfű spóráját nyelem.
A belvárosi szmogtengertől,
Gyakran lábad könnybe szemem.

Múlt héten alaposan megfáztam
Zsebem tömve papír orrtörlővel,
Mégis, ha a szükség úgy hozza,
Nem marad más,
Mint a csupasz tenyerem.

Hüvelykem orrlikamra tapasztva tüdőm megfeszítem,
Érzem, ahogy útjára indul a slejm
A nyálkahártyát ingerelve az agyam is belezsibbad
Mikor baktériumfelhőmet a buszon,
Utastársaimra tüsszentem.

Egy kedves idős hölgy megszán,
Vászonzsebkendőjét kínálja nekem.
Hálámmal e jámbor lelket,
A sírjáig kergetem.

Boldogan fújom, trombitálok,
Örömöm semmihez sem fogható
Végre szabad a járat
Áramlik az éltető levegő.

 

Ezzel egy időben bevezettem a Főoldalra ajánlás lehetőségét. Egyenlőre randa kék, mivel az alapszintnél is lejjebb van a html babráló tehetségem, majd valaki segít. Annyi a kérésem, hogy csínján a kattingatásával, csak ami szerintetek valóban megérett a címlapra. Köszi!

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Rengeteget kerestem, de sosem találtam rá arra a bizonyos kispolcra ami valahol a fülem mögött áll már évtizedek óta, pedig mostanra már roskadozhat a rengeteg jótól. Anyám mindig oda rejtette a legjobb matchboxokat, amik egyszerűen szőrén szálán eltűntek, ott lehetnek az évekig gyűjtögetett Bobo-Goliát képregények, csakúgy mint az eredeti Jedi fénykardom, az első bicikli pumpám, vagy a szupermenő nindzsa uniformisom, amit pizsamából alakítottam át. Fáradhatatlanul kutatom, mert azóta biztosan bővült a repertoár. Gyanítom, hogy lehet valami összefüggés e között és a piros hóesés közt. Az is olyasmi amit addig vár az ember amíg ki nem hullik a haja, de nyilván létezik különben nem emlegetné mindenki. Fehér hollót is biztos látott már valaki, vagy valakinek a valakijének az ismerőse. De a legnagyobb rejtély mind közül egyértelműen a holnapután kiskeddi időpont megjelölése. E fölött sosem tudtam napirendre térni, de megfejtettem, hogy valamikor hétfő után, de még kedd előtt lehet. Egy rejtett másodperc, amit ha megtalálsz, minden titokra fény derül. Nem tudhatjuk, csak várhatunk rá türelemmel, mert én elképzelhetőnek tartom, ha minden tényező a helyére kerül, azaz holnapután kiskedden, piros hóesésben fehér hollók rajzanak az égen, az emberek füle mögül hullani kezdenek az eltűnt kegytárgyak és ez bizony pontosan egy olyan esemény ami elég nagy káoszt teremt ahhoz, hogy bekövetkezzen a világvége.

 

 

Clue No.2

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

A homlokomban zajló világháború, a cafatokban lógó hangszálaim és a rettenetes lábtáji izomlázból ítélve tegnap a Szigeten voltam Faith No More koncerten. Zseniális volt, abszolút felülmúlhatatlan, Mike Patton egy őrült zseni. Piros csipkebugyival a fején egy biztonsági őrt meglovagolva maga volt az instant szürreál eleven szobra.

E röpke sorok rendeltetése, hogy felvezesse a mai nap egyetlen fénylő pontját: Fenzo-t beszavaztátok a százba. Köszönöm!!

Update 2.: Már meg is van a végeredmény! Zolinak gratulám!

Elolvasom »

Pontszám:

 

 

4,5 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Egy történet álljon itt mementóul abból az évtizedből, amit sokan úgy ismerünk, Sötét Idők.

A kétdecis üveges kóla, a donáldrágó, Clinton szexbotránya és a ruandai népírtás évtizede ez. Még nincs minden háztartásban két televízió, de már nem mindenhol fekete-fehér az egyetlen készülék. Lassacskán teret hódít egy nagy találmány, a videomagnó - a menők úgymondták, víszíár(VCR), nomeg a csillagpontos hálózatról beszivárgó külföldi csatornák, névszerint PRO7; SAT1 és társaik. Szerencsésebbeknek volt Sky One, ami elhozta nekünk a Twilight Zone remek epizódjait és a vállalkozókedvűek megpróbálkozhattak a Rai Uno-val is, elvégre olaszul ugyanannyira tudtunk, mint németül vagy angolul. A lényeg, hogy valami mozgás legyen a színes-zajos dobozban esténként.

Elolvasom »

Pontszám:

 

 

5 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Ajjaj! Megjelentek az első házilegyek és ez egyet jelent azzal, hogy eltelt egy év az első bejegyzés óta. Bezony, jött és elmúlt blogom egy éves évfordulója. Így megy ez, elsiklottam fölötte, pedig terveztem valami nagyszabásút, hogy majd megemlékezünk az érdemesebb pillanatokról, összeszámoljuk a temérdek komment, csokorba szedjük a rasszista poénokat (zéró), ilyesmi. Igaz ugyan, hogy nem itt született, hanem a blog.hu-n, de láthatóan jobban érzi magát ehun. Kezdeti bukdácsolás és csapongások után lassan megtalálta a saját hangját, de sose fél kísérletezni, újat kipróbálni. Persze mostanában gyakran összezavarodik és senki sem érti mit beszél, de én éppen emiatt szeretem. Pontosan ezért és a mindenható miért ne!? kozmikus erejére támaszkodva, beneveztem Fenzot a Goldenblogra.

Boldog Szuletesnapot Fenzoblog!

 

Clue No1.

 

update:

Az emelkedett érdeklődésre való tekintettel:

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!